Tudom, tudom. Tudom én, hogy ez így nem "ótentikus" palócleves, inkább csak jellegében az, de mivel mi így szeretjük, rajta ragadt az elnevezés, és jó palóc minőségében rendszeresen ólálkodik az asztalukon.

Apósom kedvence. Azt mondta, majdnem megöltem, mert vagy a cukorlöketbe hal bele (mint cukros), vagy a vágyakozásba. Aztán kompromisszumot kötött magával és inkább nem evett gulyáslevest, csak hogy ebből bevághasson két adagot.

A linzer megint egy olyan süti, ami minden egyes ünnepen, családi összejövetelen megtalálható az asztalunkon. Anyu a mestere (mint minden sütimnek), de merem remélni, hogy lassan én is eljutok oda, hogy ugyan olyan omlós, puha, finom darabok kerüljenek ki a kezeim közül.

Mivel Rozi újabban túrófüggő lett, van lehetőségem kikísérletezni a tökéletes állagú túrógombóc receptjét. Nem állítom, hogy ez lenne az, de mindenesetre úgy gondolom, közel járok hozzá. A tojásfehérjéket akár fel is lehet verni kemény habbá, attól még légiesebbek lesznek a gombócok.

Ha könnyű, gyors vacsorát szeretnénk és esetleg még egy kis sült hús maradék is akad a hűtőben, a csirkés szendvics nagyszerű választás lehet. Gyakorlatilag bármi felhasználható hozzá, ami magányosan kóborog a hűtőben vagy a kamrában, csak a fantáziánk szabhat határt.

 20 perc alatt elkészíthető, egy hosszú munkanap után ideális választás.

Ha van valami, amivel le lehet venni a lábamról, akkor ez az... Igazi klasszikus nálunk, minden karácsony és húsvét elmaradhatatlan kelléke, anyu igazi specialitásainak egyike. Az uram szerint egy hülyeség, csak akkor ér valamit, ha sajtkrémmel van megtöltve, de ő nem tudja mit beszél. Az idők kezdetén nagyanyám még kukoricacsutkára vagy feldarabolt seprűnyélre tekerte, ma anyám már úrinő, van sütőformája, de ennek hiánya se legyen akadálya az elkészítésének.

Jön a nyár, ez nálam, annyi sok más mellett a citromos sütik korszaka is. Bármilyen formában, túróval, mascarponéval, vaníliás krémmel, bármivel, a legjobb frissitő, ha beköszönt a kánikula. Ne sajnáljuk belőle a citromot, hiszen ez adja meg a karakterét, csak bátran.

Az uram Bud Spencer lelki társa. Mármint ami a babhoz való rajongását (és az ennek elfogyasztására szánt háborítatlan időt) illeti. Ezt a levest nem lehet kis mennyiségben főzni, tessék elővenni egy 10 literes fazekat, aztán vagy 3- 4 napig enni (amúgy 1-2 nap után a legfinomabb, mire az egész cucc sűrű ízorgiává áll össze ), vagy lefagyasztani a felét, felengedés után is isteni.

Életem első kenyere. Na jó, a második, mert tegnap már volt egy főpróba, de nem igazán stimmeltek az arányok, úgyhogy kicsit kísérletezni kellett a mennyiségekkel, de ez így nagyon finomra sikerült. Fantasztikusan tömör, masszív, igazi rusztikus kenyér, körben ropogós, roppanós héjjal, sütés közben elképesztően intenzív illattal. Menet közben nem kell locsolgatni, mert a beáztatott római tálból épp elég nedvességet kap. Természetesen begyúrható kézzel is, sajnos az én csuklóm a majd fél órás dagasztáshoz édes kevés. Ez a Pataki tálas megoldás is jónak bizonyult, kényelmes, a kenyér szépen megtartja a formáját, akár még keleszteni is lehet benne. Úgyhogy jöhetnek a variánsok, először az aszalt paradicsomos kenyér és a kalács lesz terítéken.

Borsóleves. Semmi extra, csak nem lehet megunni.

Hetek óta megfázással küszködünk Rozival. Kipróbáltam ezt-azt, végül a méz bizonyult a legkellemesebbnek köhögéstől meggyötört torkunk számára. Miután a kiscsaj lefeküdt, én forró mézes-citromos tea illatos gőzébe burkolózva elmerengtem az elmúlt idők fázós téli délutánjain, amikor még anyunál, puha takaróba csavarva, forró mézes-citromos tea illatos gőzébe burkolózva bambultam a hulló havat az ablakból, anyu mézes szeleteit tömve a számba.

Nincs hozzá történetem. Imádom ezt az ételt, rendszeresen feltűnik az asztalunkon. Például most.

Én nem vallok ortodox elveket, ami a gulyáslevest illeti, tehát simán elkészítem sertéshúsból alkalommadtán és azt is nagyon szeretem, de most volt fél kiló marhahúsom, és valahogy egyértelműnek tűnt, hogy ebből mostan kérem gulyásleves lesz. Kicsit tovább tart a dolog, de ismét bebizonyosodott, hogy ez a hús az igazi párja ennek a levesnek.

Hamburgert készíteni jó. Végre úgy néz ki, ahogy akarom, tudom, miből készül a hús, nincs telenyomva irdatlan mennyiségű mustárral, meg van sülve a bacon, és még sorolhatnám.... Hamburgert készíteni jó. Már ahogy sül a husi a grillen, vagy a serpenyőben, az illata betölti a környéket, szeletelem a hagymát, a paradicsomot, pirítom a gombát már folyik a nyálam és alig várom, hogy beleharapjak.

Nem nagyon készítettem eddig gyümölcskenyeret, mert a ház ura nem igazán szereti. Ehhez képest estére elfogyott az egész, ő pedig szemrehányó tekintettel állt a konyha ajtajában: „ennyi volt?”. Szóval azt hiszem, ez a fogás is felkerül az étlapra

A gyümölccsel töltött, gyümölcsszósszal tálalt husik a gyengéim, Viszonylag ritkán készül, mert a ház ura nem igazán rajong érte, de most, hogy Rozi is élénken érdeklődik iránta, egyre gyakrabban kísérletezgetek vele… legfeljebb a ház bizonyos ura is kap valami fogára valót.

Az aszalt szilva különösen alkalmas erre a célra, fanyar, füstös íze remekül kiegészíti a kacsa, vagy a csirke alkatrészeket. Ezen kívül számtalan élettanilag is fontos haszna van. Gazdag káliumban, segíti a szív és a vese  helyes működést, a salakanyagok kiürülését, ezen kívül fontos vas, kalcium, foszfor és magnéziumforrás. Tele van vitaminokkal, (A,B,C) és antioxidánsokkal, segíti a sejtregenerálódást és hatékonyan erősíti az immunrendszert. Cukortartalma viszonylag magas, úgyhogy cukorbetegek óvatosan használják.

 "35 éves lettem én,
meglepetés-e sütemény,
egye - vigye. "

1 kg oldalas

Újabb tésztás próbálkozás ismételten olyan dolgokból, amiket épp a hűtőben és a kamrában találtam. De azt kell mondanom, a végeredmény meglepően finomra sikeredett, a zöldbab és a karfiol nagyon jól összemelegedett a sajtos besamellel, remekül kiegészítik egymást.

A sütőtök krémlevest, mint mindent, ezer féle képen lehet készíteni, a magam részéről én ezt az édes, krémes, lágy ízű, nagyon egyszerű, letisztult módját kedvelem. Ez a leves nálunk az ősz csalhatatlan jele, amint hidegre, esősre fordul az idő, biztosan előkerül egy szép, nagy sütőtök, ami a fazékban végzi.

Ez a recept nem egy háromfős család vacsija. Ez itten kérem egy komplett disznó „feldolgozásának” végeredménye, úgyhogy pontos arányokat és súlyokat nem mindig tudok mondani, ezt a családom rutinos tagjai marékkal mérik.

 Két okból szeretem a túrótortákat: egyrészt lelkiismeret furdalás nélkül tudok belőle Rozinak adni, másrész ez az egyetlen süti, amivel kapcsolatban nem vizionálok már evés közben szeletenként plusz 10-15 kilókról.  Pedig valljuk be, ezek sem nevezhetőek diétás édességnek.  Most valami olyasmit kerestem, ami hasonlít a Túró Rudira, Rozi ugyanis imádja, úgyhogy megpróbáltam kiváltani valami házi megoldással. Ez annyira jól sikerült, hogy az utóbbi időben nem is nagyon vettem már neki bolti édességet (főleg, hogy a Kinder tejszelet problémát is megoldottam házilag). Ez a torta maga a mennyország, a lágy, tejszínes túrókrémet a roppanós csokival a tetején alul a kakaós piskóta fanyarsága ellensúlyozza. Egyszerűen nem lehet belőle eleget készíteni.