Apósom kedvence. Azt mondta, majdnem megöltem, mert vagy a cukorlöketbe hal bele (mint cukros), vagy a vágyakozásba. Aztán kompromisszumot kötött magával és inkább nem evett gulyáslevest, csak hogy ebből bevághasson két adagot.
A linzer megint egy olyan süti, ami minden egyes ünnepen, családi összejövetelen megtalálható az asztalunkon. Anyu a mestere (mint minden sütimnek), de merem remélni, hogy lassan én is eljutok oda, hogy ugyan olyan omlós, puha, finom darabok kerüljenek ki a kezeim közül.
Jön a nyár, ez nálam, annyi sok más mellett a citromos sütik korszaka is. Bármilyen formában, túróval, mascarponéval, vaníliás krémmel, bármivel, a legjobb frissitő, ha beköszönt a kánikula. Ne sajnáljuk belőle a citromot, hiszen ez adja meg a karakterét, csak bátran.
Hetek óta megfázással küszködünk Rozival. Kipróbáltam ezt-azt, végül a méz bizonyult a legkellemesebbnek köhögéstől meggyötört torkunk számára. Miután a kiscsaj lefeküdt, én forró mézes-citromos tea illatos gőzébe burkolózva elmerengtem az elmúlt idők fázós téli délutánjain, amikor még anyunál, puha takaróba csavarva, forró mézes-citromos tea illatos gőzébe burkolózva bambultam a hulló havat az ablakból, anyu mézes szeleteit tömve a számba.
Nem nagyon készítettem eddig gyümölcskenyeret, mert a ház ura nem igazán szereti. Ehhez képest estére elfogyott az egész, ő pedig szemrehányó tekintettel állt a konyha ajtajában: „ennyi volt?”. Szóval azt hiszem, ez a fogás is felkerül az étlapra
"35 éves lettem én,
meglepetés-e sütemény,
egye - vigye. "
Mostanában sok sütit sütök. Valahogy összejönnek az alkalmak: hol egy szülinap, hol egy szilveszteri buli, hol egy „bibitorta”, mindig akad egy-két jó kifogás, hogy miért is kell nekem most azonnal sütnöm valamit. azt hiszem, eljött az ideje, hogy csokorba szedjem, és némiképp átláthatóvá tegyem ezeket a recepteket, mert a mostani állapot szerint fél órákat keresgélek a gépemen, mire megtalálom, amit akarok. Úgyhogy elsőként jöjjön a nagy kedvenc:
„A” brownie
