"35 éves lettem én,
meglepetés-e sütemény,
egye - vigye. "

Sokáig keresgéltem, milyen is legyen, végül biztosra mentem: a csokit mindenki, a gesztenyét meg Rozi szereti. A marcipán biztos volt, a díszítés miatt (és mert én bármekkora mennyiséget képes vagyok megenni belőle). A végeredmény magáért beszélt: három torta született, az este végére hírmondó sem maradt belőle (bár az egyik, a picike csak arra szolgált, hogy Rozi magára kenhesse, ez maradéktalanul sikerült is).

A sógornőm 27 +/- 5. szülinapjára készült ez a torta. Trüffelkrémet szerettem volna készíteni, de az étcsokis krémmel túl sötét lett volna a süti. Már majdnem lemondtam róla, mikor fejbecsapott az isteni szikra: fehércsoki! Megcsináltam, megkóstoltam, mindett megettem. Úgyhogy nekiálltam még egy adagot készíteni, ebből már jutott a tortára is. A végeredmény valami fenomenális, csak igazi mániákusoknak, iszonyatosan tömény és édes, pont nekem való.