Tavaly nyáron, a kánikula elől menekülve beledugtam a fejem a hűtőbe. Míg kerestem a sört vizet, megakadt a szemem a sarokban bujkáló fél kiló túrón. Innen már egyenes út vezetett ahhoz, hogy összeszedjek mindent, ami hidegen ehető, és egymásra rakjam őket.

Sokáig keresgéltem, milyen is legyen, végül biztosra mentem: a csokit mindenki, a gesztenyét meg Rozi szereti. A marcipán biztos volt, a díszítés miatt (és mert én bármekkora mennyiséget képes vagyok megenni belőle). A végeredmény magáért beszélt: három torta született, az este végére hírmondó sem maradt belőle (bár az egyik, a picike csak arra szolgált, hogy Rozi magára kenhesse, ez maradéktalanul sikerült is).