Tudom, tudom. Tudom én, hogy ez így nem "ótentikus" palócleves, inkább csak jellegében az, de mivel mi így szeretjük, rajta ragadt az elnevezés, és jó palóc minőségében rendszeresen ólálkodik az asztalukon.

Az uram Bud Spencer lelki társa. Mármint ami a babhoz való rajongását (és az ennek elfogyasztására szánt háborítatlan időt) illeti. Ezt a levest nem lehet kis mennyiségben főzni, tessék elővenni egy 10 literes fazekat, aztán vagy 3- 4 napig enni (amúgy 1-2 nap után a legfinomabb, mire az egész cucc sűrű ízorgiává áll össze ), vagy lefagyasztani a felét, felengedés után is isteni.

Borsóleves. Semmi extra, csak nem lehet megunni.

Én nem vallok ortodox elveket, ami a gulyáslevest illeti, tehát simán elkészítem sertéshúsból alkalommadtán és azt is nagyon szeretem, de most volt fél kiló marhahúsom, és valahogy egyértelműnek tűnt, hogy ebből mostan kérem gulyásleves lesz. Kicsit tovább tart a dolog, de ismét bebizonyosodott, hogy ez a hús az igazi párja ennek a levesnek.

A sütőtök krémlevest, mint mindent, ezer féle képen lehet készíteni, a magam részéről én ezt az édes, krémes, lágy ízű, nagyon egyszerű, letisztult módját kedvelem. Ez a leves nálunk az ősz csalhatatlan jele, amint hidegre, esősre fordul az idő, biztosan előkerül egy szép, nagy sütőtök, ami a fazékban végzi.